Hosszú mondatnevű zenekarok, afrikai hülyeségek, elektroklimpírozó sznobok és Crystal Castles helyett itt egy zenei katyvasz idei számaimból. Az első „cédén” a 11 legerősebb
lemezről válogattam, a másodikon pedig olyan albumokról, amiket szintén nagyon szerettem, illetve olyanokról, amik valójában nem is albumok, sőt, nincsenek is. Bónusznak pedig 5 olyan dal, ami meghatározó volt idén, még ha majd' 40 éves is van köztük.
Médiatűz link egyelőre annak, aki kéri.
CD#1: A kezdőcsapat
1.
Grand Magus –
Like The Oar Strikes The Water
Abban, hogy ennyire szerettem a doom-metalt* idén, komoly szerepe volt a svéd Grand Magusnak, akik néhány ehhez hasonlóan olcsó és
patetikus metálslágert produkáltak. Ez a lemez nyitószáma, a legarcbamászóbb, már-már az Amorphis Bettern Unbornjára emlékeztető bólogatófaktorral.
(*Doom-metalnak én az ehhez hasonló iommista riffelést szoktam nevezni, de meggyőzhető vagyok: ha valaki szerint ez heavy metal vagy hard rock, akkor legyen az.)
2.
Sons & Daughters –
Gilt Complex
Hitelesnek tűnő
statisztikák szerint ezt a számot hallgattam idén legtöbbször.. És mind a 27 (erre nyugodtan rá lehet dobni még 5-6-ot, mert a Myspacere és a Youtubera még mindig nincs rádrótozva a lastfm) hallgatást nagyon élveztem. Semmi különös nincs ebben a dalban, csak egy kellemes, dúdolható, de nem
túlzottan fülbemászó gitárriff, egy egyszerű struktúra, és persze Adele Bethel imádnivaló skót kiejtése.
3.
Emiliana Torrini –
Jungle Drum
Björk szeplős zseni barátnője bohóckodik egy jót.
4.
Goldfrapp –
A&E
Sokáig ez tűnt befutónak az „év dala” versenyben. Az A&E is tartalmazza azt a végtelen nyugalmat, amit idén valahogy annyira szerettem a legkülönfélébb zenékben.
5.
Gojira –
A Sight To Behold
A francia modernmetálosokkal eddig is szimpatizáltam, de az új lemezzel komoly szintet léptek. Vidámságot, iróniát és brazil naplementében vihogó lányokat nem a Gojira zenéjében kell keresni, de ha ijesztő hangulatú, ugyanakkor erőt adó zenét akar valaki hallgatni, idén a Gojira volt a legjobb. Bizony, még az anyakirálynő Meshuggah szintén kiváló új lemezénél is jobban szerettem.
6.
Metallica –
The End of the Line
Nem tudok vitatkozni azzal, aki azt mondja a Metallica utolsó lemezére, hogy egy rakás szar. Tulajdonképpen a Death Magnetic ellen minden, picit is józanul megfogalmazott érv megfállja a helyét, ennek ellenére csúnyán beleszerettem, egyszerűen azért mert fekete atlétatrikóban feszülő inakkal léggitározni még 2008-ban is kibaszott jó dolog. És a szám elején hangzik el Hetfield bácsitól a „mizörijéééh”, ami az album egyik kulcspillanata.
7.
Anouk –
Good God
Ehhez nem tudok sokat kommentálni. Anoukot szeretni kell. Tiszta, szép, érett lemez. Klipet
tessenek figyelni!
8.
KFT –
Neonfényű boldogság
Az öregecskedő Laár András rácsodálkozik az arcába mászó reklámokra.
9.
Isten Háta Mögött –
Jósolni bélből
Az IHM kétségkívül a befutás műveletét csinálja, igazából már jó régóta. Ezt az új lemezt is sokkal jobban fogom szeretni fél év múlva, mint most, de a Jósolni bélből már most képes meghatni. Csak így tovább, fiúk!
10.
Gabriella Cilmi –
Sit In The Blues
Elméletileg nagyon ciki, hogy szeretem ezt az albumot. Jobb szalonokban nem szokás női dezodorok reklámzenéjét emlegetni, Amy Winehouse közvetlen követőinek (Adele, Duffy) pedig kimondottan ellenszurkolója vagyok, szóval nekem is meglepő, hogy így összebarátkoztam a kiscsajjal. Igaz, a slágernótát leszámítva szerencsére nem vitték túlzásba a divatos soul hangzást, inkább a Cilmi korábbi profiljának megfelelő rock dominál, ez a szám pl. egy vidám kis blues nóta. Nyilván nem a lemez felvételénél 16 éves Cilmitől várom, hogy az élet súlyát vagy annak elviselhetetlen könnyűségét hitelesen megénekelje nekem, de mindig jólesett hallgatni, ő maga pedig észrevehetően jól érzi magát ebben a szerepben, és a egy grammal nem kértek tőle többet a kelleténél. Soha rosszabbat.
11.
Eleanoora Rosenholm –
Maailmanloppu
2008 egyik legnagyobb zenei felfedezése volt, mikor egy szombat reggel másnaposan a quart
kritikájába botlottam, és onnan elnavigálva rábukkantam a
videóra. A klip zseniálisan sokkoló, akik látták a Múlt nélküli embert, azoknak különösen nagyot dobbanhat a szíve a tengerparti biciklizős jeleneten. Az album minden pillanata hibátlan, azóta már megjelent még egy, és nagyon úgy tűnik, hogy annak is.
CD#2: A kispad
1.
Annie –
My Love Is Better
Annie új lemeze nincs olyan egyenletes színvonalú, mint az Anniemal, de a nyitószámra egy rossz szavunk nem lehet: olyan jó húzása van, amit én a Girls Aloudban sosem találtam meg, és hiánytalanul megvan , amiért Anniet szeretjük: a végtelenül buta, naiv énekhang., amivel ezeket a poslágereket énekli.
2.
Be Your Own Pet –
The Kelly Affair
Gyakorlatilag letűnt idők kultslágerét hallgatjuk, a Be Your Own Pet már fel is oszlott.
3.
31knots –
Compass Commands
2008 egyik legzseniálisabb alternatív-rendhagyó slágere. Kezdve a zongorás felvezetéstől a „Ladies!” kiálláson át a zúzós lezárásig. Így köll ezt.
4.
Alanis Morissette –
Not As We
Ennek mindenképp itt a helye: majdnem úgy kezdődik, mint a Pantera Cemetery Gates-e, és nagyon szép aláfestőzene volt Dr. House öngyilkosságához a 97 másodperc c. részben.
5.
Péterfy Bori & Love Band –
After Hours
Bár Bori idén nem jelentkezett új albummal,
valaki úgyis beszólna, ha kihagyom. Szerencsére a weblapról letölthető volt ez a Krétakör-nóta, a Love Band átdolgozásában.
6.
Bodies of Water –
Darling, Be Here
A BOW nagyon jó, van benne egy pici Arcade Fire, sok fogósság, ez pont a legdirektebben támadó schláger a lemezről. Erősen ajánlott.
7.
Tu Fawning –
Out Like Bats
Ez a szám akkor is fölényesen nyerné a „2008 legszebb dala” versenyt, ha a közepén másfél percig Horn Gábor énekelne deathmetált, miközben láncfűrésszel nekiesik egy vaslemeznek. Azért mindenkinek jobb így, hogy csak Corrina Repp varázsol a nevéhez képest megdöbbentően bársonyos hangjával.
8.
Remorse –
Soha nem adom fel!
A dalszöveg minden fontos információt tartalmaz, hozázadni nem akarok, elvenni már nem is nagyon lehet belőle. Paraszt.
9.
Warrel Dane –
Lucretia My Reflection
Eleinte, ha Warrel szólóalbumát hallgattam, mindig azt vártam, hogy előtörjön a szörnyeteg, és a megszokott riffkolosszusokra bömböljön a féregzabáló ellenségről. Aztán saját jogukon is megszerettem ezeket a számokat.
10.
El Madmo –
Vampire Guy
Norah Jones rockol titokban, nem váltja meg a világot, de egész jópofa, 1-2 hallgatást megérhet.
11.
CSS –
Move
Lovefoxx elképesztő, akinek ettől az énektémától nem áll fel, az menthetetlen.
12.
Extreme –
Sunrise
Az Extreme valami 813 éve alakult legendás haj-stadion-hard-akármi-metálzenar, ennek ellenére soha a büdös életben nem hallottam róluk semmit. Aztán valahogy úgy alakult, hogy hónapokig kerülgettem a torrentes letöltések között a Saudes de Rock albumukat, és egyszer úgy döntöttem, hogy belehallgatok. Fogalmam sincs, hogy miért töltöttem le, de jó ötletnek bizonyult, az egyik legéletképesebb oldschool rocklemez idén, messze lekörözve a „Queen” munkáját, a röhejes Chinese Democracyról nem is beszélve. Ebben a számban 3:17-től pedig az év Zeppelin-gitárhangja.
13.
Made Out of Babies –
Invisible Ink
A széttördelt metálriffekre szexi hangon ordibáló énekeslány és zenekara is remek albumot csinált, amit csak véletlenül nem hallgattam többet.
14.
Sheryl Crow –
Motivation
A Detours messze a legerősebb Sheryl utóbbi lemezei közül, ugyanis ehhez hasonló remekül megcsinált popszámok vannak rajta.
15.
Caravan Palace –
Jolie Coquine
A Macskafogó zenei világát lakossági diszkóval megbolondító francia dilinyósok debütalbumát hallani kell.
16.
The Dø –
Queen Dot Kong
Szintén kihagyhatatlan. A francia duó finn származású hölgytagja itt éppen viccesen rappel, de csinál ezen kívül is mindent, ami csak kellhet.
17.
Maroon 5 feat. Rihanna –
If I Never See Your Face Again
Egy tavalyi Maroon 5 számból kigyalulták a rockgitárokat, néhány versszakot elénekelt az idegesítő hisztis tyúk Rihanna, és Lencsében már ki is alakult az addikció: idén néhány sör után kötelezően hallanom kellett. Bosszantóan tökéletes popsláger.
Bónusz: A szakmai stáb
1.
Black Sabbath –
Die Young
Az év legnagyobb rádöbbenése számomra a Sabbath 1980-as albuma.
2.
Soundgarden –
Superunknown
A. Gitár.
3.
Madonna –
Burning Up
Madonnának idén is jelent meg lemeze, szóval tehettem volna a válogatásba onnan is, de sajnos már egy szám sem tudott eszembe jutni a májusi albumról. Ezért itt van ez az imádnivaló 1983-as sláger, az első lemezről.
4.
Robyn –
Bum Like You
Robyn szinte természetelllenes módon kurvajó.
5.
Black Sabbath –
Lord Of This World
Ha volt egy Dioval, kell egy szám denevérfaló barátunkkal is. Éljen sokáig!